|
Előszó: A II. Világháborút követő zavaros időszakok életünkben tragikus váltózásokat hoztak. Államositották budapesti és balatonboglári ingatlanainkat, ingóságainkat és ezt követve családunkat kitelepitették Csorvásra. Máról hólnapra, földönfutóvá lettünk. Édesanyám, bátyámmal mezőgazdasági munkát végeztek a napi betevő falatért, míg mi Apámmal az “otthoni csapat” voltunk. Földes padlós szobában laktunk és gyertyafény mellett teltek estéink. Ruhánk csak az volt amit viseltünk, nyomorban éltünk. mesélt együttlétünk alatt a “régi szép időkről”. Szeretettel beszélt a Kiskunhalasi Református Főgimnáziumáról, ahol érettségizett. Ezekből a csodás vissza- emlékezésekből csak foszlányok maradtak meg bennem. Még kislány voltam, alig 11 éves. Jóval később aztán a sok rossz után egyszer csak “felszabadultunk” és Balatonszárszóra költőzhettünk.
Az évek teltével egyre gyakrabban jelentek meg bennem a múlt emlékei. Valami hivó szó késztetett arra, hogy ezeket az érzéseket másokkal is megosszam. Édesapámat rajongásig szerettem és tiszteltem. Egy ilyen becsületes s' rendes embert miért büntetett a sors? Azóta is szivemben fajdalmat érzek, ha arra gondolok, hogy egy ilyen nagyszerű személynek élete utlsó évtizedeit igy kellett leélnie. Nem bátott Ő senkit és még csak nem is ártott senkinek. Csupán tanult ember volt, intelektuel. Tudását a közjó javára használta. Mindig azon munkálkodott, hogy cselekedeteivel segitse az emberek boldogulását. Igaz magyar ember és korrekt ember volt, aki szerette hazáját és tisztelte a szó szentségét.
|
|
|
|
|
|
|
|
|
Munkatársa a közgazdasági és pénzügyi irodalomnak. Különböző szaklapokban, évkönyvekben jelennek meg cikkei. Társszerkesztője a “Pénzintézeti Törvénytár”-nak. Nagy munkája a “Postatakarékpéztári szolgálat vezérfonala”. Társadalmi téren is aktiv, tevékenységet fejt ki. Tagja majd 20 évig az “Otthon” irók és hirlapirók körének. Alelnöke a “Balatonalmádi Fürdő és Épitő R.T.”-nek és számos községi egyesületnek. Politikai pályafutása során több alkalommal országgyülési képviselőnek választja a Tamási kerület.(1926-1936) Munkája elismeréseként Tamási, Nagykónyi, Pincehely, Bedeg jelenleg Bedegkér, Nagyszokoly, Tengöd, Magyarkér, Magyarkeszi. község diszpolgárává avatta. Felszólásai alkalmat adnak arra, hogy a házban kiváló pénzügyi és nemzetgazdasági felkészültségével hivja fel magára a figyelmet.
|
Másolat "Embassy of Israel - Budapest" honlapjáról
Dencz Ákos 1997-ben megkapta a Világ Igaza kitüntetést, felesége Dencz Ákosné kitüntetését lánya, Dencz Zsuzsa vette át.
A Dencz családnak panziója volt Balatonbogláron. 1944 június 21-én, amikor a zsidóknak gettóba kellett költözniük Budapesten, Denczék megtudták, hogy Halmos Edit 11 hónapos kisfiával együtt nem akar gettóba menni, mert a szülei is inkább a bujdosást választották és ő velük akart maradni. Ez a kisgyermek miatt igen nagy nehézségekkel járt volna, ezért Dencz Ákos és felesége felajánlotta Halmosnénak, hogy a kisfiút magukhoz veszik és a balatonboglári panzióban mindennel ellátják. Edit asszony nyugodtan odaadta a gyermeket, mert tudta, hogy jó kezekben lesz. Ő még egy ideig a szüleivel maradt, de azután ő is leköltözött a boglári panzióba, hogy együtt legyen a gyermekével. Wesseli Edit néven jelentették be és mint nagynénit mutatták be a környezetnek. Denczék Halmosnén és a fián kívül még nagyon sok embert bújtattak panziójukban.
Sajnos Ő ezt az elismerést már nem érhette meg.
Édesapám 1963-ban, megalázva, tönkre téve, otthontalanul hunyt el.
|
|
Epilóg
Azóta Tamási város lett és igen csak eltelt pár év. Vitéz Tarján Jenő a hátra maradt dokumentumokból megirta Édesapám életrajzát, munkásságát. Ez is bizonyitja, hogy milyen értékes ember volt, mennyi jót s' hasznosat tett embertársaiért. Ámulattal olvastam a Róla irt sorokat. Ahogy felettem is eljár az idő, megyek vissza a gyökerekhez. Családi iratok, dokumentumok a nehéz időben elvesztek. Örömömre sikerüt megszereznem 9 évi képviselőségének, parlamenti felszólásainak másolatait. Szeretném össze gyüjteni és megjelentetni munkáit. *** Nem akarom, hogy neve feledésbe menjen! ***
Emléktábla avatás Tamási, 2007 október 23.
Tamási hirek
|
|
Dencz - Kelemen adattár
Párhuzamosan a családfa kutatás is felkeltette érdeklődésemet. Sok-sok évvel ezelött Édesanyámat megkereste egy Svájcban élő Dencz, miszerint az ősök gyökerét Bajorországban kell keresni. Édesapám hirforrása szerint Napoleon idejében a kronika emlitést tett egy Dencz nevű tábornokról, ki Franciaországban élt. Szóval választék van. Tudomása szerint emigrált az USA-ba Dencz László Erdélyből az 1800-as évek vége felé. Szóba jött még Dencz Róza, Pál Lajos református lelkész feleségének neve is aki Kézdivásárhelyen élt annak idején. Dencz Ilona, dr. Mező Elekné neve is elhangzott, akik unokatestvérei voltak. Egyetemista évei alatt sokat vendégeskedett Dencz Adolfnál. Anyai ágon a Benkő, Jancsó és Molnár családokkal volt rokoni kapcsolata.
Családunk tulajdonában lévő egykori "Lidó Pension" Balatonbogláron. az 1949-ben államositották
Bizonyára más Dencz leszármazottak is keresik őseiket. Bizom benne, hogy a világháló adta lehetőség segítenek megtalálni távoli rokonaimat akikről eddig szinte semmit sem tudok. Hogy alakult életük? Kik születtek és haltak meg? Szivesen veszek minden olyan információt, ami tovább gazdagitja családfámmal kapcsolatos ismereteimet. Lehetséges, hogy az elcsatolt területeken nevüket megváltóztatták Dencs, Dancs vagy ehhez hasonlóra? Emlékalbum
|